2014. december 4., csütörtök

Tűzkármentés

Az ókori kezdeményekig visszanyúló temetkezési egyletek, és a céhes betegsegélyező csoportok elterjedése után a fejlődés következő lépcsőjét a tűzkármentő egyesületek megjelenése jelenti. A tűzesetek nagy kiterjedésen, nagy károkat okoznak, ehhez általában nagy számú károsult is társul. Éppen ezért a szállítmánybiztosítás után a tűzbiztosítás kezdett leghamarabb terjedni Európában. Ennek ellenére a 19. századig csak az intézményesített adománygyűjtés állt rendelkezésre a károsultak megsegítésére. Már a 16. században fellelhetők a nyomai annak, hogy a városok vezetői, nagyobb károk esetén a királyi helytartóság vagy maga a király adott ki koldulóleveleket / adománygyűjtő könyvecskéket, hogy a tüzek károsultainak adományt gyűjthessenek.
Ettől az időszaktól kezdve előfordulnak olyan rendeletek, melyek egyrészt a tüzek kialakulásának próbálták elejét venni egyúttal kirótt büntetések vagy adók formájában a jövőbeni segélyezéshez pénzügyi alapot biztosítva.

A tűzbiztosítás elterjedésében nagy szerepe volt Mária Jozefának, I. József császár lányának, aki a szepesi városok helytartója lett 1744-ben. Pár évvel később rendelkezést adott ki, melyben kötelezi a szepességi városokat tűzpénztárak felállítására. A pénztárak hamarosan létre is jöttek, és bár a pénztárak alapját a kötelező pénztári befizetések adták, alapvetően kölcsönösségi elven működtek.

Szepességi városok mellett  máshol is létrejöttek kölcsönösségen alapuló tűzkármentő egyesületek. Ezek általában helyi vagy regionális alapon szerveződtek. Ez, az önmagában is nagy kockázattal járó biztosítási ág nagyobb, a terület egészét érintő károk esetén a társaság tartalékainak elvesztését jelentette volna. Ezért is merült fel időről időre országos társulatok létrehozásának igénye, mely egyben az előnyös és áhított nagyobb taglétszám lehetőségét is magában hordozta.

Erre végül az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalakulása után került sor. Az Első magyar, mintegy a kölcsönös társaságok folyományaként jött létre - de már nem kölcsönösségi, hanem üzleti alapon működött. Létrehozása után fokozatosan magába olvasztotta a még működő kisebb, anyagi nehézségekkel küzdő helyi társaságot, ezzel erősítve meg saját anyagi és piaci helyzetét.